Kövek között a rózsa, árva ég,megint a súly, megint a szállanék.
Tüsténkedik a gravitáció,saját árnyékát előzi a ló.
Célba futnak a maradék napok,oda sietek, ahol ott vagyok.Emitt a vég, amott az egy meg egy,előbb a percek, aztán a helyek.
Mintha megcsúszott volna…
