Tudom, barátom, szomjazik a vágy,és szemben vele bazaltos valóság,az élet egyre kopottabb kabát-egy csomó lyuk, nem találod a gombját;hogy így aztán csak hiba mindenütt,kiábrándul az ember mindenekből,a remény részeg kocsija elüt,és még az öröm sem jön mindig egyből-de…
Ha például kilépnék az erkélyrőlegy délután, vagy inkább egy éjszaka,gondolatban elbúcsúznék mindenkitől, akitől el kell búcsúznom,akiket szerettem és akik szerettek,szóval csak könnyedén kilépnék,száguldanék lefelé,már bánnám is, hogy ilyen hülyeséget csináltam,és akkor hirtelen…