Aztán a szerelem jött, kusza, bizonytalan még:olyan, mint a kökörcsin halk zamata a szájban,nem több pár puha fürtnél, melynek mozgása titkonelkísért a magányba, mint egy fekete máglya,s a többi mind: az éji folyó, az égi boltonfénylő jelek, szökése a harmatos tavasznak,remeteségem bomlott homloka…
