Az arcbőr hártyái mögött,a szövevényes kék erekbenfolyók térképét látta ő-íly vágyba hányszor öltözött:lebeg, lebeg majd kék vizeken,s többé, bizony, vissza se jő! Egy leányszáj leheletén,az arcát mely csak épp súrolta,érezte a tengeri sót-álmok lengték be könnyedén,miket nem fejt meg semmi…

Talán megtébolyít még egyszer engem mosolya,s leülnek ágyamhoz szelíden,kik együtt járnak mindig, mindenütt:anyám, a Fájdalom és barátnőm, a Szerelem. Talán megtébolyít még egyszer engem a harci kürt szavas hajamból puskaporszag árad,ha majd úgy megyek, mint ki a holdból pottyant haza. Talán…

Fehér kendővel integet,ki messze megy-valakit biztos nem talál már itt az éj,valami gyönyörű nap véget ér, Kitárt szárnyakon lebeg a galamba légen át, míg hazaér-mi is megleljük mindig otthonunk,mindegy, hogy csüggedés, remény kísér... Törüld le könnyedet,kisírt szemedben mosoly legyen és…