Fehér kendővel integet,
ki messze megy-
valakit biztos nem talál már itt az éj,
valami gyönyörű nap véget ér,
Kitárt szárnyakon lebeg a galamb
a légen át, míg hazaér-
mi is megleljük mindig otthonunk,
mindegy, hogy csüggedés, remény kísér...
Törüld le könnyedet,
kisírt szemedben mosoly legyen és derű:
mindennap kezdődik valami,
valami nagyszerű, valami gyönyörű.
Kép: Florian W. Mueller
