Ez a későn lobbanó,gyúlongva-gyúló, gyullanóakarat-szál, miért kell, hogy égjen?Miért lobban fel, ha tudja, elég,és miért gyúlni tűnődik elébb,ha tehetetlen és vétlen?! A fa, a foszfor, meg a kén:részei remegése a soha-énmolekula félsze, a semmikészteti magát lánggá remegni,égni, félni, ugyanúgy,…

Meghalni? Csak úgy? Még csak az kéne! Úgy hagyni itt az életet, mint egy harmadosztályú krimót, észrevétlen: az ember már fizetett, megy ki az ajtón magában - a pincér nem köszön -, megáll künn a rosszul gombolt kabátban, s tűnődik, hány söröm, hány borom is volt valóban, s hány életem, - egy csak!…