Rossznak mondod a világot,Dőresége bosszúságod;Siratod az élet álmát,Földi gondok durva jármát,Felpanaszolod lázban égve:Bölcs elméje, jók erényeS fényt sugárzó lángod ég,Csak hiúság, buborék.
Óh, pedig hány perced, órádVolt, midőn e sujtoló vád Könnyeidben elviharzottS kiderült rá szíved,…
