/Dudás Kálmán fordítása/ Egy elborított tájat emelek ki a hamuból,elpusztíthatatlan tájat, amely sokáig hallgatott;leheletemmel élesztgetem - kelj föl, mondom neki,ébresztgetem, holott tudom:az idő orsaja pereg, pereg.
És itt van újra az ismert táj, a virágzó,tekintetemmel…
