/Jánosy István fordítása/Mint harcos hangyák, nyüzsgve, rabbá válva,mást sebezve, adtad magad nekemharmatpuhán, beléd szívva hevem;hátamon érckarod cirógatása,hullámzó combjaid vad kulcsolása;fehér fogad zihál, arcod fölfénylik, el-sötétül, mikor létünket iket-görcsben…
