Ott mondtuk valamire, milyen szép voltha csak kettőnkre értjüka napos hegygerincen akkor ketten álltunka tű-koronák lelkes zengése alatt,a lelketlen lomb szorongása alatt
Fölébünk minduntalan fölcsapott két nyűgös-üdvös lepkeirdatlan magasságba, nem féltek a széltőlmely…
