Nem akarok ordítani, nem 
   a fülhasító ordítozást is 
    elnyeli a falánk századok
     iszonyú csendje.

Nem építek én
  ércnél maradandóbb
    emlékműveket sem:
     az idő fürge
      könnyű lépte alatt
       a szavakból faragott
        oszlopok is
          rendre leomlanak.

Barlang sziklafalára
   könnyed vonalakat
    rovok én
      tompa színekbe
        ágyazom őket- 
          közben csendesen
            fütyörészek.
               Bánom is én ha
                  senki se nézi:
                    énnekem ez gyönyörűség.

Ott maradhat a sziklán
  vagy eltűnhet örökre
    Értelme  csak egy volt:
      míg róttam a szikla
        sima falára:
          az idő ez a roppant
            hangtalan leszakadó
              tébolyult zuhatag
                 pár percre megállt.

Kép: Kyle Thompson