én szeretem a rejtélyeidet
tartózkodásod, zavart büszkeséget,
ahogy nem mondasz nemet sem igent,
ahogy a személyes teredet véded.
Még a játszmáidat is szeretem
mikor nem válaszolsz vagy mikor másra
mikor a mondat mögül hirtelen
felvillan a lélek elhallgatása.
A mozdulat és a megtorpanás
a nehézpáncélozott védtelenség
ahogy önmagadnak elébe állsz
rejteni tenger-szemed végtelenjét.
Meg ne lássák a titkolt benti képet
engedékeny gyönyörű gyöngédséged.
Kép: Kostiantyn Osmolvosky
