Évek szállnak, napok. Betelnek, mind a vágyak.
Kószáltam szerteszét a földtekén.
De szívem rabja még egy furcsa vágynak:
álmomban oly rég nem repültem én.

Álmok, gyönyörűek. Merre, hová suhantak?
Este, alighogy lehunytad szemed,
szálltál lebegve már.  A földbolygó alattad.
Ó, hogy repültem én hegyek-völgyek felett!

Repültem, mint a szél. Forró erő telített,
cseréltem őszt, tavaszt, ahogy kedvemre volt.
Álmom csillagsereg között repített,
lábam alatt már ott kéklett a Hold.

Szállnék most újra! Magasra, előre
életem nyarából, mint a madár,
még egyszer, vissza, csak egy kis időre,
ahol gyerekkorom tavasza vár.

Ó, adjatok csak egy órára szárnyat
és álmomban utat mutassatok,
hogy abba a koromba visszaszálljak 
szálljak, szálljak, s le is szállhassak ott.

Kép: Arizona Dream by Emir Kusturica