pontosan tisztán
szeretném kiadni a leltárt
a kushadó kemény
dobbanás a szívem alól
sikítva kikívánkozik
kirepedt a szám
a jeges hallgatásban
milyen kár, hogy
a csíkos piaci szatyrokat
Elfedte a divat
mert én abban cipelem
a szívem és
gondoljon mindenki, amit akar
istentelenül unatkozom
csak most értettem meg
apámat józanul bírni ki és el
hogy akkor ez lenne az
és akkor erről gondoljon
mindenki megint, amit akar
széles és lapos
de feslik középen
fonalrács a szövetsíkban
az anyagból újra cérna lesz
a megfelelni sem
az üldözve se és a
nem üldözve se
nincsen kedvemre
vegetác stáci jegecesed
szóanyag türemkedik ide
ha magamat gyűlölném
általam lennék kiválasztva
elnyomva és
nincs és
fontosabb sehogyan se
lehet kibírni és ez nem ezért
halálos mert valahogyan
lehetne jobb is
tegnap bejöttek ledőlni a télikabátok
kifaragtam a Thököly út 
látképéből a fákat
ennyi egy napra elég is
vizsgálom magam csupaszon
a tükörben
faragott födémlemeznek tűnök
vajon mi a nehézség
lehet az a födémlemez
nos ez az idegenek által
gondozott test pontosan
olyan mert
így és akkor most gondoljon
mindenki utolszor amit akar
el lehet mellette és benne
érintés nélkül aludni 
sose hittem volna
hogy ennyire tisztán átlátok
majd valaha magamon és azt
se hogy belém fér
ennyi ázott kétségbeesés.

Kép: Tom Friedman