/Tótfalusi István fordítása/
A szerelem éhet, szomjat nem olt;
nem is álom, eső ellen se véd;
szerelem még gerendát nem sodort
fuldoklóhoz, hogy mentse életét,
roncs tüdőt lehelettel nem hat át,
csontot nem forraszt, sebet nem hegeszt;
mégis hány ember hívja a halált
szerelmét vesztve - csak míg írom ezt!
Egy súlyos órán én is, meglehet,
enyhülésért nyögve, erőim végén,
kíntól legyőzve kénytelen leszek
ez éj emlékéért megvenni békém,
vagy szerelmedért kenyerem s vizem.
Igen, talán így lesz. De nem hiszem.
Kép: Mikyung Lee
