Már ne bánts, vakocska kurafi, már ne bánts.

Hagyd lövöldözésed, Ámor,
több muníciót ne prédálj;
íjad húrja csüggjön bénán,
sok jutott a kín nyilából;
mert mellembe akárhányszor 
tollad szigorodat írta,
hogy az ember ki se bírta,
annyi bennem a szúrás.

Akit elrejt cserfa lombja,
s morzsol sok falusi évet,
annak második lövésed
elég, elsőt is sokallja;
gombostű-hegy is leszúrja, 
szenvedésén mit sem enyhít;
mert szegény Bras nem bír annyit,
mint Fierabras óriás.

Úgy elborított nyilad,
hogy meg tud már védeni
valamennyi tegnapi
attól, mi ma rám szakad;
hát más tegzed nem akad?
immár fegyvered vesztendő,
nincs nyílvessződ elegendő,
se helyem, hol nincs csapás.

/Weöres Sándor fordítása/

Kép: Kazha Imura