/Lackfi János fordítása/
Szemünk madár
és a madár
mindegy, hogy tolla milyen
a szelet szürcsöli mohón
repül szökdécsel elsuhan
keresztüljárkál mindenen
a szemünk
a szárnyakat semmi határ
nem állíthatja meg
aztán hipp-hop meghül
egy ágon mozdulatlanul
mint kérdőjel a papiron
érzi amint átitatja
a világ összes titka
moraja
s a vágy, hogy útra keljen újra.
Egy dologtól tarthat
szemünk ez a madár:
a megszokás
olyan kalicka melyben
elpusztul kíváncsi tekintetünk
Kép: Graciela Iturbide
