Ismét elmúlt egy év,
a fáról lehulló gyümölcs megrohadt,
elszáradtak a levelek,
és megdöglöttek a pillangók,
ez a kísérlet nem sikerült, Istenem,
valami hiba csúszott a számításokba,
pedig milyen jól indult minden,
sarjadt a fű,
muzsikált a rét,
szerelmesek voltunk,
megfogadt bennünk a remény,
bogarak zümmögtek, gyíkok surrantak,
jólesően nyújtózkodtak a bükkök, nyírek, égerek,
kifogástalanul működött
a csillagokkal feldíszített örökkévalóság,
s ha forró meződön leheveredtem,
ha szeretőmbe kapaszkodtam,
hogy el ne röpítsen ez az ujjongó,
zúgó süvítő szerkezet,
hallottam, hogy dübörögnek odabent
elpusztíthatatlan gépeid,
éjszakánként nyugalmasan foszforeszkáltak
műszereid,
s most mégis összeomlik minden,
hát hol vétetted el, Istenem?
Hol vétettük el?
Gyönyörű rajzaidat letörlöd,
fújja a szél a fekete törmeléket: varjakat,
ismét tabula rasa,
s már hányadjára?
Krisztus után az 1990. kísérlet
következik!

Kép: PASTELAE