Erdő vagyok-eltévedek magambanGyökér vagyok-nyakamra hurkolódomA  kéklő fulladásos alkonyatbanVagyok s leszek de nem tudom mi módon. Hold-fűrész tép belém porom szitáljaKiszáradt zápor elfogyok zihálva Ki árnyaim a föld könyvébe írtam A levelek szemét vörösre sírtamS…

Félév múlva jött az igazi baj,a sose szűnő. Száll a fiatallélek, s maga se tudta, mit keres,maga se tudja, hányfelé repes,maga se, mikor végsőt, igazit,egyetlent gondol, másik, harmadikmennyire szintén vonzza; föld meg égmennyire összejátszik benne, méga pokol is; s hogy,…

/Dudás Kálmán fordítása/ Egy elborított tájat emelek ki a hamuból,elpusztíthatatlan tájat, amely sokáig hallgatott;leheletemmel élesztgetem - kelj föl, mondom neki,ébresztgetem, holott tudom:az idő orsaja pereg, pereg.  És itt van újra az ismert táj, a virágzó,tekintetemmel…

Kezet csókol a tisztelet, a barátság homlokot,arcot az öröm, a tetszés,szájat a boldog szerelem; Csukott szemet az epedés,tenyeret a remegő vágy,kart, nyakat a megkívánás;minden mást az őrület!