Tehozzád szólok: Akarat,
istenség, kinél nincs különb,
tégy magadévá, hadd legyek
gőgödhöz méltó tiszta tömb.
Légy te a szobrász, eltűröm
hogy kivéssen kemény kezed
burkomból mely aludni hív
s védelme már-már eltemet.
Üthetsz! ha szikrát csihol is
a fájdalom vésőd nyomán,
széttörni méltóbb fájdalom,
mint szétomolni ostobán...
bomlasztó, ami emberi,
szégyen, marás a szerelem,
és súly a vonzás, szánalom,
kegyetlen csodád tedd velem...
Szobrod legyek, hős meztelen,
akinek sima és kemény
kőteste ne rezzenjen meg
ha végigfut rajta a fény,
akinek szűz arányai
dicsérjék vésőd erejét,
s kiben a mozdulatlan ég
álmodja néma énekét.
Kép: Joakim Heltne
