Erdő vadjai, jöjjetek hát,
kerüljetek vackomba beljebb,
hisz dörömböltetek sokáig
nyugtalanságotok jeléül.
Legyetek a vendégeim ma,
csak meg ne ítéljetek, kérlek:
a barlangom rideg, mogorva,
kisöpretlen s hideg a tűzhely-
medveanyámat tegnap reggel
az erdőben
golyó találta.
Ne félj, kerülj beljebb, te róka,
sárgarépaszínű subádban,
tányér mézet teszek elébed,
nyalakodj kedvedre belőle.
Emlékezz, hogy nyaltad fel tegnap
a málnabokrosban a fűről
anyámnak vörösbarna vérét,
lihegve a gyönyörűségtől...
Légy várt vendégem, kerülj beljebb!
Nem gonoszság bujtott,
tudom jól,
róka-természeted parancsolt.
Telepedj a lócámra, szarka,
légy vendégem, csörögj vidáman!
Ajtóm felé félőn ne sandíts,
én nem forralok semmi rosszat,
bár tegnap, a reggeli ködben
oktalan fecsegve-locsogva
sürögve-szállva ágról ágra
a vadászokat te vezetted
a málnásba, anyám nyomára.
Nem gonoszság bujtott,
tudom jól,
Szarka-természeted parancsolt.
Erdő vadjai, jöjjetek hát,
vendégeim, szívesen látlak!
Tölgyfaasztalom közepére
teszek jó három bocska mézsört,
gyűljetek mámorító torra
golyó-ütött medveanyámért.
Felhőt görget a szél az égen,
sudár fenyők nyögnek a szélben,
a faluban egy ablak fénylik:
a városi vadász ül ébren,
kisüstit töltöget magának...
A pitvarban, a deszkapadlón
a súlyos irha kifeszítve.
A vadász iddogál vidáman,
harap harsogva sósuborkát.
Sarokba támasztva a puska,
a vadászkutya vicsorogva
bolhát gyomlál az oldalából.
A pitvarban a nyers, nehéz bőr
száradozik, nem sietősen.
Erdő vadjai, jöjjetek hát,
kerüljetek vackomba beljebb!
Kép: Susanna Majuri
