Szerelmem, jégként csendül ez a csend,
A telefont igézem: hátha cseng.
A központ szól: "Már itt volt a vonal,
de épp most tépte szét a szélvihar."
Nem is sejti, milyen igaza van.
Az út egyik végén állok magam,
a másik végén te. És az eget
rostokra tépik bánat fellegek.
A sötétben gyötrődve integet
feléd a kezem, felém a kezed,
egymást keressük sziklák, csillagok
között, akárha villámfény lobog.

És egyik szél a másiknak felel,
és mind utunkat torlaszolja el,
ismerősöm minden szélrebbenés.

A központ szól: "Nincs összeköttetés!"

Kép: Malwina Adaszek