Nevess ki engem és legyints: csodabogár!
Hadd mondom! Hajnalig talán végére érek.
Hogy nem, hogy nem igaz - hadd tudjam végre már,
hogy nincs, nem létezett sosem, amitől félek.

Hosszan bizonygatok. Sorolok érveket.
Ez így van, az meg úgy. Hisz tény, megdönthetetlen!
Mondom egyre. Te meg - tapaszd be a füled, 
legyints: milyen bolond!
                   Aztán nevess ki engem.

Kép:Øystein Sture Aspelund