Házam egy vonat is. Bokor is hazám.
Egy nyári nap is, mely őszbe tévedt.
Boldog vagyok. De majd csak azután
értelmezem, fogom fel az egészet.
Most élni, élni kell, könnyű, szabad,
nevetős gyermekéveim idézve,
nem keresgélve pontos szavakat
a tengerre és ajkad sós ízére.
Újra hiszem most, hogy örök a jó,
mert győzhetetlensége leigázott.
Felfogom, mi az: te - jelenvaló
mindenben, ami ellen szívem lázadt.
Honnan jössz? Ez a szerelem talán?
Gyengéden rengető bölcső az ágyam.
Kicsiny vagyok, gyönge. Még él apám.
Megsimogat és rám mosolyog lágyan.
Kinek: neki vagy neked suttogok?
Ne válaszolj. Hozzád simulok, érzed?
Majd felfogom. De most boldog vagyok.
Azután majd értelmezem az egészet.
Kép: Julien Coquentin
