Ha ismételni akarod,
ha lázas kézzel összeszednéd
örömöd néhány elmúlt percét:
elveszítenéd a holnapot.

Előtted hosszú még az út-
vajon mi vár a kanyaron túl?
Gondjaid közt szívedbe sajdul
és vágyat olt beléd a múlt:

felzeng egy tűnt tavasz belül,
mely szikrázó hótól fehér még,
vagy egy darab vakító kék ég
sugarasan, felhőtlenül,

s már élesztenéd az egész
múltat, amely már messze ködlik.
Csak hogy a múlttól a jövőig 
hidat verni nagyon nehéz.

Az élet pedig száll veled
fáradhatatlan körhintáján,
szomorúság- és örömpályán,
és minden kör veszélyesebb.

Forgó napok röpítenek.
S lassan megérted az egészet:
az elszállt percek attól szépek,
hogy ismételhetetlenek.

/Rab Zsuzsa fordítása/

Kép: Elliott Erwitt