Azt hittem, hogy világ csudája vagy,őrjöngés, álom, nyíló végtelen,ma azt tudom, hogy ha nem vagy velem,nem vagyok, nem játszom, nem létezem,felhők fehérje a szemebe fagy.
Azt hittem...Mit? Hogy meghalok teérted.Mint a végsőkig űzött angyalok.Ma azt tudom: szívemre térdel térded,és fuldoklom, ha…
Az arcbőr hártyái mögött,a szövevényes kék erekbenfolyók térképét látta ő-íly vágyba hányszor öltözött:lebeg, lebeg majd kék vizeken,s többé, bizony, vissza se jő!
Egy leányszáj leheletén,az arcát mely csak épp súrolta,érezte a tengeri sót-álmok lengték be könnyedén,miket nem fejt meg semmi…
Míg pártfogással a válladra vernekS vagy szép tehetség és jó gyermek,Ó, addig senki sem vagy!Míg csak dícséretet aratsz S bántatlanul maradsz:Hatásod nem nagy.
De, amikorMár ellened irígyek dühe forrÉs szidnak, tépnek ,Reád uszítanak balga népet,Ha minden rosszat rád hazudnak,Sárral dobálnak és…
Évek szállnak, napok. Betelnek, mind a vágyak.Kószáltam szerteszét a földtekén.De szívem rabja még egy furcsa vágynak:álmomban oly rég nem repültem én.Álmok, gyönyörűek. Merre, hová suhantak?Este, alighogy lehunytad szemed,szálltál lebegve már. A földbolygó alattad.Ó, hogy repültem én…
Rossznak mondod a világot,Dőresége bosszúságod;Siratod az élet álmát,Földi gondok durva jármát,Felpanaszolod lázban égve:Bölcs elméje, jók erényeS fényt sugárzó lángod ég,Csak hiúság, buborék.
Óh, pedig hány perced, órádVolt, midőn e sujtoló vád Könnyeidben elviharzottS kiderült rá szíved,…
Talán megtébolyít még egyszer engem mosolya,s leülnek ágyamhoz szelíden,kik együtt járnak mindig, mindenütt:anyám, a Fájdalom és barátnőm, a Szerelem.
Talán megtébolyít még egyszer engem a harci kürt szavas hajamból puskaporszag árad,ha majd úgy megyek, mint ki a holdból pottyant haza.
Talán…