Ha ismételni akarod,ha lázas kézzel összeszednédörömöd néhány elmúlt percét:elveszítenéd a holnapot. Előtted hosszú még az út-vajon mi vár a kanyaron túl?Gondjaid közt szívedbe sajdulés vágyat olt beléd a múlt: felzeng egy tűnt tavasz belül,mely szikrázó hótól fehér még,vagy egy darab vakító kék…

Túl a világ végéntúl a halálonaz élet legmélyébe jutottammegalkottam magaméletet építettemembereket állatokat tájakatez asztal mondtamez asztalaz asztalon kés meg kenyérkéssel szelik a kenyeretkenyérrel él az ember az embert szeretni kelltanultam éjjel nappalmit kel szeretnifeleltem, az embert ez…

Próbálgatom, tanulgatom,hogy ne szeresselek nagyon. Félelmesek a viharok,s én romló törzsű fa vagyok. S minden nagy érzés új gyökér,mely földbe köt, ha véget ér. Magam hullásra készítem,gyökereimet gyengítem.: Ha a viharba dőlni kell,fogódzás nélkül dőljek el. Kép: Bastian Kalous

Már ne bánts, vakocska kurafi, már ne bánts. Hagyd lövöldözésed, Ámor,több muníciót ne prédálj;íjad húrja csüggjön bénán,sok jutott a kín nyilából;mert mellembe akárhányszor tollad szigorodat írta,hogy az ember ki se bírta,annyi bennem a szúrás. Akit elrejt cserfa lombja,s morzsol sok falusi…