Túl a világ végén
túl a halálon
az élet legmélyébe jutottam
megalkottam magam
életet építettem
embereket állatokat tájakat
ez asztal mondtam
ez asztal
az asztalon kés meg kenyér
késsel szelik a kenyeret
kenyérrel él az ember

az embert szeretni kell
tanultam éjjel nappal
mit kel szeretni
feleltem, az embert

ez ablak mondtam
ez ablak
az ablak mögött kert
almafát látok a kertben
virágzó almafát
virágai lehullnak
gyümölcse fogan
érlelődik
apám almát szakít a fáról
az ember aki almát szakít
az én apám

ültem a ház küszöbén

az az anyó ki kötőfékkel
kecskéjét húzza
fontosabb
és értékesebb
mint a hét világcsodája
aki őt feleslegesnek 
hiszi érzi 
gyilkos

ez ember
ez fa ez kenyér

az isten eszik hogy éljen
ismételtem magamnak
jelentős az ember élete
fontos az emberélet
az élet értéke
felette van minden
embergyártotta tárgynak
nagy kincs az ember
ismételgettem konokul

ez víz mondtam
simogattam a hullámokat
és beszélgettem a folyóval
te víz mondtam
jó víz
én vagyok az
beszélt az ember a vízhez
beszélt a holdhoz
esőhöz virághoz
beszélt a földhöz
madarakhoz
az éghez

az ég hallgatott
a föld hallgatott
ha földből vízből égből
hangot hallott az ember
egy másik ember hangja volt.

/Sebők Éva fordítása/

Kép: Xie Mo