Ez hát az óra, amikor kilépsz
a "rejtett összefüggések rendszere" mögül,
ami -mint kiderül-, egy közönséges, széthúzott,
vörös színházi függöny. Nem álmomban látlak?
Valóban megjelentél? Csak ki kellett ugye
várnom az időt? Fejedet félrehajtod,
ettől hozzád hajlok én is, arcunk szinte
összeér. Úgy jössz, mintha engesztelni
akarnál, amiért annyira szeretlek.
Megszületett a döntés - mondod.
De hogy ez mit jelent, és annyira, miért
fehéredtél el, azt elhallgatod előlem.
Kép: Arnold Böcklin
