...hogy nem fogadták el a Messiást? 
de hát a messiást nem is lehet
elfogadni, rá csak várni lehet.
Ő a várakozás, mint paradigma.
Vagyis az időből az, ami a
mi részünk. Az örök - nem visszatérés
hanem várakozás. Vagyis az élet
nyersanyaga. Mely egyre nő miközben
miközben mindegyre fogy. Különben is az ő 
dolguk volt s egyedül csak az övék
hogy elfogadják-e, mint a szerelmes
ha vágya teljesül. De hisz sosem
teljesülhet. Mert vágy. Lévén maga 
a soha-be-nem-teljesülhetőség.
Amit elfogadni sosem lehet. Csak
beletörődni, hogy ez az, ami 
nem az, ami. Kinek mi köze hozzá?
(vagy örökké lázadni ellene.)
s hogy megölték? Először is nem ők
ölték meg. Aztán pedig, s ha megölték?
Csak úgy ahogy. Képletesen. Melyik törzs
nem falja fel a legkülönbjeit?
Hogy megszabaduljon terhüktől és/vagy
hogy teljesen bekebelezze őket. 
A deviánst e végső deviánsát
mindennek mi a legszörnyűbb s a legjobb
bennünk. Egyébként közülük kerültek
ki az elsők kik vad Pál-fordulásban
befogadták a befogadhatatlant.
Az ősgyíkok e Saulus-saurusok.
Kik apostoli léptekkel bemérve
kifaragták a tilos faragott
képet magukból. És kettébe törték
újra azt az Egyet kik ők teremtüvék. 
szóval a történelmet le kell
bontani az atomi szintig. Az 
egyénig. Nem is szólva az atom
alattiról. S az egészen elégő
áldozat jonhaiból fejteni 
meg inditékait és eredőit.
S akkor megértjük vagy ha nem is értjük
a nemértésből értjük meg, miért nem,
Aztán szétszóródtak. Szerte. A ketté
tört Egyisten vesztes felével. Így 
éltek (mint a veszett fejsze nyele)
(mely azért mégse veszett el egészen)
történet nélkül. Amely mégiscsak van.
Csoda vagy botrány? Botrány és csoda. 
Úgy ahogy lehet. Ennek a Világgá
lett Történelemnek megannyi szebbnél
szebb  története közt. Még az a "végső"
megoldás sem az ő történetük lett. 
Számon kívül maradtak akkor is 
mikor izzó számmá lett a nevük.
A kiválasztottság e hajmeresztő
paradoxonába falazva meg-
szólíthatatlanul. Kikről az antik
s a filók és önmaguk egyaránt
nem tudják kicsodák. A Névadók.
Kik földnek és egeknek nevet adtak.
Föld barmainak. Égi madaraknak.
Napnak és éjnek. Nőnek és férfinak.
Így lettek megnevezhetetlenek.
Akár kimondhatatlan istenük. 

Kép: Fert Bruno