Nem kel személyvonaton utaznod, hogy megértsd:
mi is itt a helyzet. Hogy már régóta nem számít az állam
pufajkás rohamrendőreivel, szánalmas csalétkeivel és bűzös
(információs) csatornáival, leértékelt ígéreteivel
és teljesíthetetlen terveivel. Hogy itt a Káosz az úr:
minden szétesőben, penészedőben, koszba-fekáliába süppedőben.
Hol itt, hol ott lovagol át a vidéken Hiány herceg
igen fakó lován, idejükkel bókolnak néki alattvalói.
A hajdani koronázó város 
merő por, ősi házain roppant repedések, lombjain
ragacsos lepedék, pinceboltjai beomlóban.
Még száz év, mondják az illetékesek, és minden 
újra szép lesz. Addig az emberek
munkát mímelnek, meg életet, szórakozást, szerelmet, 
egy olyan bódulatban, amelyből 
sem szép szóval, sem korbáccsal kiverni őket nem lehet. 
A mélyben még lávaforró mondatok buzognak, 
s ünnepeken közös imádság pajzsa véd a gonosztól, 
de a mindennapokra cseles hurkokat aggat a gond, 
s mint a tetőket a füstköd, az emberek szívét
ellepi sűrű közöny. 

Kép:  Elena CHERNYSHOVA