Úgy kívántunk, hogy nem kívántunk:
fürge halacskaként mégis
felcsobbantál a fényre.
Botrány a léted,
sejtjeink összeesküvése,
minden érv, józan fontolgatás
ellenére élsz, mozogsz, mosolyogsz.

Ha "bűn" vagy, ketten követtünk el
(amikor fogantál, rossz csillagok
járták fölöttünk baljós táncukat),
s lehet, hogy eltávolodtunk anyád meg én
-kétfelé járó mutatók egy romló számlapon-
de összezárva egy lányalakban
tovább veszekszünk, perlekedünk
életed fogytiglan.

Ne haragudj: "örökséged"
ez a kopott értelmiségi lét,
ez a szétszórt családtalanság,
ez az egymásra mutogató részvét,
-ezt fogadhatod (vagy utasíthatod) el,
ettől nem szabadulhatsz végképp.

Ne is törődj velünk-
tűzz egy piros virágot a hajadba,
s dúdolj egy általunk sohasem ismert 
szeszélyes dallamot,
s meg ne tudd soha, mért loptunk ki
a semmiből, akár a kisstílű tolvajok.

Kép:  Liang-I Chang