Aztán azt mondod, hogy mindegy
És én hiába küzdök ellene
Rám telepszik a beletörődés 
Próbálom azt mutatni, hogy nekem sem számít 
De hiába,
Együtt és egymás ellen halmozunk hibát hibára.
Először a reggeli mosoly tűnik el,
Majd az utolsó harapásod nyoma
De az illatod még az orromban van 
Ezért tartom magamban a levegőt
És ki nem engedem soha…
Eleinte minden úgy volt még, ahogy kellett,
De lehet  én voltam túl vak hozzád  
Nem vettem észre, hogy amíg nem jön másik mi ad,
Az én kezem is csak addig fognád.

Kép: Rádóczy Bálint