Nem akkor megy el, amikor hiszed,
nem akkor hagy el, aki a tied.
Egy reggel, éppen úgy, mint annyi éve,
felkel, nyújtózik, és papucsba lépve
mosdani megy, és fogat mos a csapnál,
aztán a törött kapcsolóval babrál,
újságot böngész a reggeli mellett,
latolgatja a vasárnapi meccset,
aztán egyszer csak
megdöbbenve felnéz:
egy idegen nő kérdi tőle: Nem kérsz?
És aztán...
minden megy tovább, mint régen,
nem támad tűzvész asztalközépen,
és a fürdőszobában változatlan
vékonyul tovább a "családi" szappan...
És aztán...lassan gördül év az évre,
a házban kövült nyugalom és béke,
hanem az asszony fázik,
egyre fázik-
nem érti. Pedig minden rendben látszik:
takarékos, józan, derék a férje...
Az ég hideg, s mintha esőt ígérne...
Ő ment el, rég, a napjai közül,
ajtót se csapva, észrevétlenül.
Kép: Angelika Ejtel
