,,Butuska!"- sóhajtottam
és figyeltem zavartan,
mélységes megdöbbenéssel,
micsoda könnyed-gyönyörűn
fecseg ostobaságokat,
enyhítve az egészet
olyan vakító szép mosollyal,
hogy el lehet olvadni tőle.

Micsoda önbizalommal
ítélkezik divatról,
drágakövekről,
a francia filmről,
egy táncegyüttes új lemezéről,
Fellini magánéletéről,
s a mai ifjúság
hanyatló erkölcséről!

,,Butuska!" - sóhajtottam,
és közben álmodoztam róla...
Ha tenger volnék, parttalan,
lába elé sodornám
a legszebb borostyánköveket
a lélek mélyeiről:
ha kőszáli sas volnék,
a Szűz csillagképéből
letépnék kedvéért egy csillagot;
ha volnék maga Fellini,
neki adnám a főszerepet
egy kasszasikert ígérő filmben...

,,Butuska!"- sóhajtottam,
s álmaim olyan messze szálltak,
hogy már kínosan éreztem magam.

Akkor hirtelen felém fordult,
s azt kérdezte angyali nyugalommal:
- Mondja kérem, miért
vág olyan buta képet
mindig, amikor rám néz?

Kép: Ellen Von Unwerth