Ezt a nyarat hagyd i- súg a szép remény-,
ne aludj, kushadj és figyelj,
esősepp gyöngyöz a levélen,
szíved fonákján ezernyi jel.

A föld forog majd, ne félj,
és eljön a délutáni zápor,
kiázik, kidől egy régi lehellet
a sár közül házad falából.

A téglák között itt vér csurog,
hallatszik éjjel a surrogása,
ágyad alatt beomlik halkan
az első elszántott barázda.

De kinn, de fenn kis felhő neszez,
az égen át másik égre látni,
választhatsz akár más apát is ilyenkor-
lásd be, hogy megtörténhet bármi.

Eljuthatsz. Akárcsak morzsaként is.
A fuvaros éji szél tovagörget,
hiheted, hogy befogad a teljébe a lét,
kívülről láthatod a földet.

Az összes nyár egyszerre lebeg,
az összes hó egyszerre rászakad,
otthonod körül torlódik minden,
nem hagyhatsz ki egyetlen nyarat.

Kép: Marjolijn de Groot