Előre dobjuk a térdünk, mint egy királyi ringyó, mintha a térdünkön függnénk. S az éktelenül nagy. Bíbor halálzuhanás a meztelen égbe, s hol farral, hol meg elülső oldalunkkal repülünk felfelé. Teljesen meztelenek vagyunk, a szél tapogat ruhánkon át. Ahogyan megszülettünk.
Sose szűnik a zene. Angyalok fújnak kicsi Pán-sípba, hogy majd belereped. Az égbe repülünk, átrepüljük a földet. Levegő hugom, hugocskám! Szél bátyám! Az idő múlik, a zene soha.
Éjjel 11 órakor bezárják a hajóhintákat, hogy a jóisten tovább hintázhasson.
/Hajnal Gábor fordítása/
Kép: Mario Giacomelli
