Mikor a szem előtt a dolgok
Valami körvonaltalan,
Sokszínű fény-árnyékba oltott
Tömeggé izzanak, s alany

És tárgy eggyé válik a boldog
Önkívület árkaiban
Lassan gördülve, mint a magma,
S gyönge fény vetül a falakra;

A rejtett feszesség a csontban 
Lassanként már sajgóra nő,
S kiélesülnek egyre jobban 
Az érzékek, s felszökkenő
Üveggyöngyökben lángra lobban
És összetörik az idő
Szökőkútjában a tudatnak-
S orgonafutamok szaladnak;

A figyelem közvetlen tárgya
Felületén csak tapogat,
És érzi, hogy valami várja,
Valami más. Egy pillanat:
S a háttérből tisztán kiválva
feltűnik egy vékony alak
Túl a súlyos, homályos íven
A délutáni napsütésben.

Kép: Bastian Kalous