Kányádi Sándor - Szürke szonett
2018. március 03. írta: piritanapirim

Kányádi Sándor - Szürke szonett

Meg ne tévesszen mosolyom
senkit az égvilágon
magamat rég nem áltatom
s tégedet se barátom.

De önnön rettegéseim
miért vetítném rátok
inkább mosolygok feleim
akár a légtornászok

Kihunyóban a csillagunk
ezen a korhadt kupolán
félve nézek a mélybe

Isten csodája, hogy vagyunk
mosolyogjatok vissza rám
nincs a csodának vége. 

jo_ann_calis2.jpg

Kép: Jo Ann Calis

A bejegyzés trackback címe:

https://piritanapirim.blog.hu/api/trackback/id/tr6913651318

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása