Hány élet kellene, hogy ezt az egyet
megértsük! Az Isten vagy istenek
arasznyi léttel sújtanak, és bűnös
feledéssel. Nemzedékről nemzedékre
tanuljuk újra, mit már tudtunk,
lebéklyóz napról-napra lét, mikor
már csillagok közt járhatnánk vidáman.
Ismétli magát a történelem, dadogva.
Ismételjük magunkat mi is szánalmasan.
Miként a hajnal, reggel, dél délután,
s estére biztosan köszönt az éjjel.
Ravaszul kitervelt csapda, hogy mihelyt
megértenénk a Nagy Szerkezetnek
lényegét, az aggkor nyűge ránk lecsapjon.
Amit tankönyveink leírtak, mind csalás,
vak eszetlenség, szajkózás, fáradt altató.
A Mindenség kárpitja mögé lesőket
pedig korán lesújtja láthatatlan villám.
Kép: Alicja Brodowicz
