Hogy az est leszállt a csatatérre,
az ellenségen már győztek.
Sürgönydrótok remegése
a hírrel bejárta már a földet. 

Az egyik végén a világ
csupa üvöltés, már az égre kiált,
jajgatás, mit áraszt dühöngő száj,
részeg őrületben az égre száll.
Átoktól elsápad ezer ajak,
s ezer ökölbe szorul a harag. 

S a másik végén a világ
csupa ujjongás, már az égre kiált,
kurjongatva tombol s őrjöng az öröm,
s a sóhaja szívből szabadulva jön.
Ezernyi ajkon vonaglik vén ima,
s ezer kezet kulcsol egybe áhítata. 

Késő éjszaka
zengett a sürgönydrót dala
a csatatérről, hol fekszik a sok halott...
S ím csend borult ellenségre és barátra.

 Csak anyák zokogása
hangzott itt s amott.

/Hajnal Gábor fordítása/

Kép: Paolo Tarantini