Engem egy perc ki nem elégít,
S hitem alig van a jövőre;
Nem bírom egy lét szenvedésit,
És ezer vágy űz, hajt előre.

Sejtem, hogy el kell buknom, esnem,
S a diadalért mégis küzdök;
Nincs amért ezt vagy azt szeressem,
S szívemben égő lángok, üszkök.

A szabadságot úgy imádom,
S megyek a végzet rabja lenni;
Egy titkos jel, egy könny, egy álom
Az én életem ennyi, ennyi.

Kép: © Liang-I Chang