,,Kinn kormányozzák az éjszakát." (René Char)
Roncsok mögé süllyedt a Napszél állta el a kijáratotvalaki botját törte a szürkületbenfiatal erdő hátára súlytottfölijedtek a gyanútlan vadaks fölijedtél mellettem te is,,Kinn kormányozzák az éjszakát"ez volt szemedben mert…
Mikor a szem előtt a dolgokValami körvonaltalan,Sokszínű fény-árnyékba oltottTömeggé izzanak, s alany
És tárgy eggyé válik a boldogÖnkívület árkaibanLassan gördülve, mint a magma,S gyönge fény vetül a falakra;
A rejtett feszesség a csontban Lassanként már sajgóra nő,S…
Hogy lelkem lelked megremegteté,bár hosszan, hosszú hullámokatfuttatva ért el hozzád a gondolat-nem érdemem. Ideg-hangszeredérzékenyebb az eolhárfa-húrnál,mi messzi szellő érintéstől is dalol.Az idő és a tér, történeted és emlékezetednem vonhatott közénk áthathatatlan…
Egymás nyomában, végig az időbenott jön a sor az erdők sűrűjéből,a puszták só-haván, a jég honából,a próféták, a váteszek, a bárdok,ezernyi szó se hangzavar, ha tőlük,ha általuk viharzik a világra,ott minden tisztán önmagát mutatja, és menedéket tart a…
Én is álmodtam, tüzesen terveztem,s tettem egy és mást harapós szelekben,vagy néma csöndben vissza sose nézve,csak hű társaim s magam örömére.Érzékeny voltam s az vagyok ma is még,szerettem s szeretem is szívem kincsét,nem telt be még szomjú kíváncsiságom,érdeklődve…
Ott mondtuk valamire, milyen szép voltha csak kettőnkre értjüka napos hegygerincen akkor ketten álltunka tű-koronák lelkes zengése alatt,a lelketlen lomb szorongása alatt
Fölébünk minduntalan fölcsapott két nyűgös-üdvös lepkeirdatlan magasságba, nem féltek a széltőlmely…
A "belső úttól" visszariadok,mintha kásás tavaszi jégre lépnék,hideglelős ösvények fölé,bölcs halak hibernált lebegésenem csábít, de őket is hogy vonzzaa lékhez a fény, az oxigén, míglassan köréjük fonódik a háló.
Nem vigasztalnak a "lélek titkai",mítoszok zavaros…