Levetkezel s szomjas szemem
számára tájjá változol
fölzeng a madár a tapétán
s négyszeres napsugár szikrázik
az ódon ágy négy sárgaréz golyóján
a négy fal megnyílik
s fölfed egy égkék világot
s csak fekszünk aztán mozdulatlan
mint ősrégi kövek
hevernek roppant fák között
bámuljuk együtt a felhőket
amint nyártól elnehezülten
halálunk fölött tovaúsznak.
Kép: Tor Dahlin
