Hallgatom a kagylót s szófogadón hallom:
suttogásom milyen teltté válik benne,
lélegzetét szívja s visszatér fülembe,
hogy hallgatásával a zenéről valljon.

Buzgó szavam hol végződik, kagyló, mondd hát,
s hol veszed át, hogy megkettőzd árnyas mélyben,
csöpp Hawaii-szigeteid rejtekében,
hogy hét csavar öblén túlról visszhangozzák!

Megtanítasz: egy szilánkja a tükörnek
elég visszahozni a teljes Nap fényét;
megtanítasz, mindent-sokszorozó mélység:
egy hollószín hajszál elég, hogy éjt szőjek.

Apály-dagály ölén ringat, hord a tenger,
fehér homlokra bíz rá, vagy éjszín árra,
hogy mellém sodorjon, várok a hullámra-
meghallom-e, mélyedben, mit enszivem ver?

/Vidor Miklós fordítása/

Kép: Sherif Elhage