Ideje hogy visszatérjünk a nemtudomba-
Nézőkből
nézettekké hulljunk ismét alá
Hallgassunk.
Túl sokat mondtunk már.
Figyeljünk.
Még mindnyájan kihallgattatunk.
Áttetsző húsa-nincs arcunk
vibrál
az áramló levegőben.
Lebegnek az értékvesztette számok.
A súlyuk-veszett tömegek.
Mi lát hall bennünket mikor nem tudjuk
mi álmodik rólunk míg ébren bolyongunk
mi néz igáz le űz minket
mikor azt hisszük egyedül vagyunk.
Ideje hogy visszatérjünk a nemtudomba.
Kiáltsuk ki ismét
létezőknek a ledöntött bálványokat
a csökönyös teret
a tüzet fát követ
/Fejér Irén fordítása/
Kép: Etienne Roux
