Vándora lennél e testnek, e szédítő meredeknek?
Hallgatás szele, túlélhetetlen álmom pillangója,
merre is fordulnál? Állj meg, te konok, pihenj meg
ezen a fekete sziklán, légy pusztaságom lakója. 

Vagy úgy vet felszínre a testem, e sötétlő örvény,
zabolátlan, földmélyi sodrások táncosaként?
Ősidőktől élsz bennem, ürességem betöltvén, 
és járod a táncot e testen, mely egymaga kért.

Mindketten e körkörös táncnak a rabja vagyunk.
Valótlanság egyazon komor árja taszít.
Egymás irányába már halálig így haladunk,
s egymástól mindkettőnk rejteget valamit. 

/Fehér Ferenc fordítása/

Kép: Ryan McGinley