Ma jó volna csak mintha-lenni
rigócska begytoll ellebegni
a háztetők fölé
egy kémény csücskén fönnakadni
csak egy kicsinység ott maradni
s szállni kertek felé

Ember voltomról mit se tudni
tallabillézve alábukni
s hol bőr, csont és izom
ugrál tiktakol mint az óra
egy vén márkusi koporsóba
élő aggodalom

Alábukni nem érni hozzá
az érzékszervek fölfokoznák
pihécske lényemet
megfognának és neveznének
s rólam szólna épp ez az ének
s lenék csak észlelet

Az énekekben is nyelvi tárgy csak
vagy más tárgyaknak tárgyi társa
s gomblyukba tűzött jel
piheségemet is lerontják
egy "madár-indexének" mondják
bár mire sem felel

Lebegjek inkább mintha-létben
kékellő égi tintalében
mint prior tétova
megszűnne vágy, gond és kisértés
és nem felelet -ha van is kérdés-
a "talán sehova".

Kép: Ryan McGinley