/Lator László fordítása/

Ne tágíts magadtól,
maradj magaddal.
Ki verjen beléd lelket
este, a redőnyt
ki eressze le,
ki gyámolítson,
ha megdöndül a kapu
a világ ökle alatt?

Ne tágíts magadtól,
maradj magaddal.
Senki se szólít; csak
a szelet hallod. 
A pacsirta dala
szemébe hazudik a halálnak;
a világ csalogat, de
elhallgatja hibáit.

Ne tágíts magadtól,
maradj magaddal.
Engednek elesni,
hagyd el magad;
a világ így akarja.
Csábítgat, megzsarolta
a pacsirtát; nézd,
porcelán karmokon áll.

Ne tágíts magadtól, 
maradj magaddal.
Legyen hozzád kedves a szél,
 tűzhelyed parazsa
és este a tücskök. 
Figyeljen a dalukra; a csend
ereiben zuhogás,
halkan, akár a,véred.

Ne tágíts magadtól,
maradj magaddal.
Ki üljön melletted
szobádban ki segítsen
a hallgatásban?
Ne tágíts magadtól;
madárkarmokon áll a világ,
hazudik éneke. 



Kép: Mario Giacomelli