Mert az ember hétköznapi
tekintete nem olyan, mint
a szombati tekintete,
tartották a bölcsek, s a kettő
közötti különbséget olyan
magától értetődőnek
vélték, hogy szokásuktól
eltérően kísérletet sem
tettek az egyébként helyes
megállapítás magyarázatára,
annyira nyilvánvaló, az is van,
ami csak az ember tekintetében
látszik, akár az ünnep, amikor
mintha visszatartaná lélegzetét
a mindenség. Sőt, az is létezik,
ami a tekintetekben sem
látszik, sugárnyaláb, radar
sem veszi észre, még ha hírt adott is
róla a U.S. News and World Report,
mint a láthatatlan Stealth repülőgép
mennybéli lopakodásáról.
Már csak azért is veszélyes tévútra
vinne, ha csupán a szemünknek hinnénk,
nem is hiszek a szememnek, mióta
a különleges fémkezelési 
eljárásokról hallok, habár
korántsem ez a legfőbb ok.
Mióta egy sivatagi homokszem,
esetleg szilíciumkristály
kapcsán jócskán terjengenek az újabb
elringató fogalmak, mint páldául
PN-átmenet, természetes
kiegyenlítődés  határövezeti
vagy éppen nyitó feszültség,
egészen mást látok a homokban, bár
gyanítom, a napsütötte
sivatag mégis csak érik.
Lehet, hogy a félvezető megint
csak féligazság, amire minden
különleges lélekkezelési 
eljárás épül, még ha ettől
merő időpocsékolásnak 
látszhat is a történelem,
már amennyiben nemcsak
az esedékes örömre vagy 
fölháborodásra szánt hívó
szóra figyel az ember, aki
nem élhet érzelmek nélkül, 
legalább legyen valami közös
A tekintetében, ha már 
a mikroprocesszorok
miniatürizálásának üdvös 
hatása nem eléggé látszik benne,
ámbár nem is egészen olyan, mintha 
tekintet volna, inkább csak nézés. 

Kép: Kazunori Nagashima